A kettőség oka egyszerű, ugyanis az elmúlt, mintegy másfél hónap során sikerült annyi élményt és tapasztalatot szereznem teljesen kezdő streamerként, ami a belső motiváción túl is kellő erővel láthat el ahhoz, hogy tovább másszak fel azon a bizonyos hegyen, mégsem szeretném felesleges részletekkel untatni az olvasót. Halvány jóindulattal sem merném kijelenteni, hogy immáron mindent tudok, a következő percekben leginkább a saját tapasztalataimról tudok mesélni, és arról, én miként éltem meg az első 100 követőig vezető utat.
MINDEN KEZDET NEHÉZ
Kezdjük is mindjárt a legkellemetlenebb ténnyel: ha nincs egy kezdetleges felszerelésem, akkor ezeket pótolnom kell. Mivel én magam addig leginkább csak PS4-en játszottam, és a gamer laptopom cikkek írására használtam az újságírói munkám-tanulmányaim során, nem volt egy egéren és headseten kívül semmilyen más kiegészítőeszközöm. Na jó, életem egyik legjobb befektetése nyomán van egy gamer székem is, amiben 12 órát ülve is pont ugyanolyan kényelmes ülni, mint az első percben, de ennyi.
Sőt, igazából normális íróasztalom sem volt, ami alkalmas lett volna erre az egészre, így a koncepció átgondolása közben fel kellett magamnak tennem a kérdést: tényleg ezt akarom, és felkészültem a legnehezebb napokra is? Egy eldobható hobbiként tekintek erre most és majdan, vagy egy álomként, amiért a falat is átszakítanám, ha erre lenne szükség a megvalósulásához?
Kábelrengeteg, megvilágított billentyűzet, poszterek... már csak a hot tube medence hiányzott a kezdő streamer felszerelésből és egy filctoll.