Noha immár július közepét tapossuk, a jobb később, mint soha elvét követve arra gondoltam beszélgessünk egy kicsit az első teljes hónap tapasztalatairól a Twitch tekintetében.

Inkább magam felé támasztom azt az elvárást, mely szerint igyekszem nem túl hosszan írni. Mindez azért is lesz nehezebb, mert ahogy elkezd kattogni a billentyűzet, a fülemben dobbanó ritmusokra ömleni kezdenek a gondolatok is. De azért próbáljuk meg, és közben hágjunk át minden, az írással kapcsolatos szabályt.

SZÁZADOSOK, GYÜLEKEZŐ

És ha már szabályok, és éssel nem kezdünk mondatot, akkor kanyarodjunk vissza az utolsó májusi adásra, ahol nektek köszönhetően beléptünk a százasok táborába követők tekintetében. Az adás őrült volt, a hangulat remek, és szerintem mindez a ti érdemetek. Az is, hogy annak az adásnak köszönhetően végül tudtam egy maratoni bejegyzést írni a kezdetekről.

Fontos azonban, hogy miként az, úgy ez sem szentírás. Inkább tapasztalat, és egy betekintés a „kicsi streamer” világába, aki egyszer szeretne majd nagy lenni, és úgy visszagondolni erre az időszakra, mint az adásokra, melyek közben épp azok az emberek adták neki az erőt, „akik már akkor is itt voltak” mikor a legtöbben még nem.

NEHEZEBB, MINT AMENNYIRE ANNAK TŰNIK

Igazából már májusban is voltak erre utaló jelek, de júniusban teljesen nyilvánvaló lett számomra, hogy ugyan az út élvezete fontos, vannak benne olyan szakaszok, amikor sokkal nehezebb előre haladni, mint amennyire annak tűnik.

A néző annyit lát, hogy a streamer megnyom egy gombot, és minden remek, de a háttérben nem csak a technika pörög ezerrel, hanem a tartalmát napról-napra dédelgető ember agya is.

Mert ha lelkiismeretesen akarja valaki csinálni, akkor úgy is folyamatosan azt fogja kérdezni magától: „hogy lehetnék jobb a tegnapi önmagamnál?”, vagy „hogy lehetne jobb a csatorna, mivel adhatnék többet a közösségünknek?”

A válaszok pedig nem mindig egyértelműek, aminek a miértjeiről később beszélünk.

KELL FIX MENETREND?

Június egyik fontos újítása a menetrendváltozás volt, mert egyszerűen voltak olyan játékok, amik jelen formában nem, vagy alig érdekeltek bárkit is.

Élveztem például a világligát, tényleg élmény volt megnyerni a Liverpoolal és 46 meccsen át harcolni, de elenyésző volt rá az érdeklődés, és éjszakákon át tudom túrni az itthon egyébként nem túl népszerű COD: Cold War multiját is, de itt sem lökdösték egymást az emberek helyet követelve maguknak a hozzászólások között.

Ezek helyett viszont ideális választásnak tűnt nem csak a DayZ a hangulata és popularitása miatt, de kompetitív jellegéből adódóan a Valorant is, ahol, ha sok karakterrel nem is, Killjoy társaságában már egész otthonosan mozgok a pályákon.

Szó se róla, hogy kifejezetten ügyes lennék bármelyik játékban is, de a tanulási folyamatot mindkettőben imádom a kisebb-nagyobb „pofonok” ellenére is.

Megmaradtak ugyanakkor a sztori játékok, a június egyik nagy visszatérője az időközben leakciózott Max Payne 3 volt, de belenéztünk az Alien Isolationbe, és a Far Cry 3-ba is.Őszintén, én ezeket élvezem a legjobban, a Max Payne 3 például elképesztően erős párbeszédekkel-átvezetőkkel operál, amikor épp nem tíz ellenfelet zúdít egyszerre a nyakadba a lőporszagú Brazíliában, ugyanakkor jelen pillanatban ezek sem érdekelnek annyi embert, mint az, ahogyan baktatok egy mezőn babkonzerv után kutatva.

Plusz egy fontos kérdés, amin kattogtam egy ideig: azt kéne streamelnem, amit igazán szeretnék amúgy, vagy azt, amivel nagyobb eséllyel húzok be új nézőket?

MENJÜNK FUTNI: 150 KM 2021-BEN

Az általam rendszeresen játszott játékok mellett egy másik fontos dolgot is folytattam közel egy hónap kihagyás után, ami a kellemeset a hasznossal köti össze.

2021-ben a célom 150 KM-t lefutni, ami egy sportban nem jártas személynek soknak, egy profinak pedig kevésnek tűnhet, a paradoxon azonban az, hogy épp a profi van vele tisztában, mennyire nem magától értetődő egy év alatt a fent említett táv abszolválása kezdőként.

Én annak ellenére is a teljesen kezdő kategóriába sorolnám magam, hogy 2020-ban amúgy sikerült 75 KM-t futnom, és még inkább közelebb kerülni ahhoz a vágyamhoz, ami közelebb visz egy olyan személyiséghez, mely nélkülözhetetlennek érzi a rendszeres futást az életéből.

Ezt kezdtem el az első futástól kezdve dokumentálni vlogok kíséretében, és nagyon szeretném még december 31. előtt elérni azt a pontot, amikor egy hatalmas mosoly keretében azt mondhatom: megvan, sikerült!

Az azt követő célt még ráérek kitalálni, egyelőre itt is a cél tanulni, fejlődni, és a nyakára lépni az összes démonnak, ami feladásra próbál kényszeríteni.

Jelen sorok írásakor 35KM-nél járok, és az 5KM-es távot legutóbb egy pihenővel 31:33 alatt futottam le.  Rákerestem, a férfi világrekord 12:35.36… én akkor járok valahol 2 KM környékén.

MINDENKINEK NEM TUDSZ MEGFELELNI, DE NEM IS KELL

Szerintem a következő tanulság is idővel egyre inkább teret nyer majd magának, de már most is érzem a sorszerűségét: mindenkinek nem tudok megfelelni, de a jó hír, hogy nem is kell.

Kezdetben néha több lesz a követők száma, máskor meg kevesebb.

Épp ma kaptam egy hosszabb levelet arról mi mindent csinálok rosszul, és mennyire másképp kéne, meg azoknak is, akik velem játszanak.

Tiszteletben tartom ezeknek az embereknek a véleményét, de véleményem szerint rendkívül fontos megvizsgálni ki mondja ezt, mekkora tapasztalata van ebben az egészben, és mekkora közönséget ér el?

MINTHA NYÁRON LENNE KARÁCSONY

Összességében a június inkább a tanulságokról és a finomhangolásokról szólt, mintsem a mindennapi adásokról.

A nyár beköszöntével sokszor inkább kimentem a napra és csak olvastam, vagy élveztem a jó időt, esetleg számomra kedves emberekkel töltöttem az időt, vagy meccseket néztem.

Másfél év „börtön” után visszakapni a rendes életemet, újra moziba menni, kimenni a Margit Szigetre, maszk nélkül létezni olyan volt, mintha nyáron lenne karácsony.

Igen, néha lusta is voltam, erről az egyik futós vlogban meséltem, ha sikerül megszabadulnom ettől a rossz tulajdonságtól, gyakorlatilag villámtempóban jöhetnek a sikerek az élet sok területén.

MOTIVÁCIÓ EGY SIKERSZTORI IRÁNT

Jelen pillanatban jó lenne elérni az érdekelt státuszt, ugyanakkor szerintem túlságosan is ráfeszültem erre, ami nem jó.

Szeretnék többet adni a közösségünknek, és több embert szórakoztatni, mégsem lehetek önmagammal szemben türelmetlen, hisz pontosan tudom mennyire nehéz valójában áttörni azt a gátat, amit egyébként szörnyen szeretnék legbelül.

A motiváció megvan, és ha nem élvezném, akkor nem csinálnám, de szerintem, ha valaki igazán komolyan gondolja, akkor ez az egyik legjobb dolog a világon. Nem kizárólag azért, mert játszok, és ezt mások nézik-interaktálnak vele, részt vesznek benne, hanem, mert ha valaki kellő kreativitással és elszántsággal rendelkezik, akkor azt hoz ki a saját történetéből, amit csak szeretne.

És ha a saját történetemre gondolok, valamint arra, hogy mennyi mindent kellett megtennem addig, míg egyáltalán ezeket a sorokat megírhattam, akkor a cél nem lehet más, mint egy olyan sikersztorit írni, amire nem csak azok lehetnek büszkék, akik hisznek ebben, hanem én is, amikor hajnali ötkor felkelek, és azt mondom: menjünk futni!