Vasárnap este volt, én pedig valami könnyed kikapcsolódásra vágytam a vacsora mellé. Imádom a horror filmeket, de a hangulat és a körítés miatt leginkább moziban szeretem őket nézni, meg különben is, kevés jobb dolog van filmnézés közben, mint tudni, hogy hozzád hasonlóan mások is rajonganak egy kis rettegésért.

Mára már nosztalgikus várakozással telve nyitom meg a hazai mozik oldalait abban bízva, hogy egy párhuzamos univerzumba csöppenve megtekinthető műsort találok ott, és már vehetem is a kabátom, de erre november óta mindhiába várok. Így hát, ha a horror filmekkel kapcsolatos rajongásomnak teret akarok jelenleg engedni, nincs más lehetőség, mint segítségül hívni az internetet.

A Halálom napja koncepciója érdekesen hangzik, a leírás és a trailer is arról árulkodik, ebből akár valami jó is kisülhet. A szereplők között azonban gyakorlatilag egyetlen igazán nagy név sem található meg, a Maggie Q és Luke Hemsworth által megformált főszereplők korábbi alakításai is minimum a felejthető kategóriába sorolhatók. Előbbi az ötlet alapján – a megvalósítás már más kérdés – szintén nem rossz vágyak szigetében alakította az egyik „nyertest”, utóbbi meg Chris Hemsworth testvére, akit közismertebb formában Thorként ismerhetünk. Lukeot elkerülte a világhírnév és elismerés, még anno a Ragnarökben tűnt fel egy kisebb szerep erejéig, mint a „színész Thor”. A filmnek ugyanakkor reményteli bizalmat adhat előzetesen, hogy az a Darren Lynn Bousman ül a rendezői székben, akinek a Fűrész 2-3-4 rendezését is köszönhetjük.

Én mindezeknek előzetesen nem néztem utána, mert ki akartam kapcsolni, és a 4.2-es IMDB pontszám sem hatott egy mértékadó információnak, lévén a horror filmek sosem nulláról, inkább mínusz kettőről-háromról indulnak, így például a plafon is sokkal inkább hét pont, ha fölötte helyezkedik el valami, abból könnyen klasszikus lehet műfajon belül. Példának okáért a Fűrész első része 7,6, a svéd rendezésű engedj be 7,9, míg az abszolút klasszikusnak említhető ragyogás 8,4 ponton áll.

A film kezdetekor főhőseink egy Thaiföld melletti kis szigeten ébrednek totál másnaposan, és a sztorinak megágyazva sikerül elhagyniuk útleveleiket-csomagjaikat, így még egy napra a szigeten ragadnak. Egy nap nem tűnik soknak, de a híradásokban folyamatosan figyelmeztetnek: hatalmas vihar közeleg, mindenki húzódjon menedékbe. Igen ám, de a sziget épp erre vonatkozólag építi marketingstratégiáját: ott mintegy 200 éve semmilyen komolyabb vihar nem volt, ami természetesen csak egy amolyan isteni csodaként értelmezhető.

Christine és Neil visszatérnek a szállásra, ahol utóbbi kameráján egy két és fél órás felvételt találnak. Kiderül, hogy csúnyán leitták magukat egy helyi kocsmában, és valami speciális koktélt is kaptak, a következő jelenetben meg már az udvaron szeretkeznek főhőseink, amivel nem is lenne semmi probléma, ha Neil ennek végeztével egyszer csak el nem törné Christine nyakát, és el nem ásná. Ezt követően természetesen kisebb értetlenkedés kezdődik, hisz a férfi felesége ott ül mellette, de a nyakán tisztán látszanak a sérülésnyomok, sőt, néhány perc múlva füvet kezd hányni, ami miatt nem csak bennük, de a nézőben is felsejlik a kérdés: mi történik itt?

Kezdjük a pozitívumokkal, mert az ötlet valóban remek, amit szerintem egy kiváló rendező és producer páros kellő izgalommal tudna a vászonra vinni. A helyszín is ideális, az ázsiai kultúra merőben eltér az Európában, vagy Amerikában megszokottnál. A probléma azonban ott kezdődik, hogy a film egész egyszerűen nem félelmetes, és legkevésbé sem izgalmas.

Akad néhány jelenet, ahol látunk erre ellenpéldát, de összességében képtelen lekötni az embert, és megkockáztatom, hogy többen végig sem fogják nézni, mert horrornak gyenge, Thrillernek meg szar.Két napja gondolkodok rajta miért volt jó időt szánni rá, de nem igazán találom erre a választ.

A szendvicseim finom voltak, köszönöm. Hosszú, nagyon hosszú jeleneteket kell várnunk a sziget rejtélyének megoldására, amit követően felmerülnek bennünk kérdések:

•  Ha a sziget bármelyik lakosa ideális kiválasztott lehetett volna erre a tortúrára, önként vállalva az áldozatot egyfajta megtiszteltetésként tekintve rá, miért kockáztattak a Christinékkel?
  
  
•  Milyen ital képes ilyen hallucinációkat okozni, mint amiken a feleség keresztülmegy?
  
  
•  Hogy képes valaki meghalni, aztán mégis életben lenni?

Nem lövöm le a poént, mert a filmnek, mint írtam, vannak jobb pillanatai, de amikor a központi eleme lelepleződött, én már csak arra voltam kíváncsi, megtudják-e menteni a lezárással? Elvégre, ha van egy gyenge közepes produkciód, a befejezéssel még mindig menthetsz a helyzeten. Viszont a befejezés épp annyira zavaros és nyomasztó, mint maga a film. És itt nem arra a nyomasztó érzésre kell gondolni, mint az egy kosaras naplója, vagy rekviem egy álomért című klasszikusok kapcsán, hanem a nyomasztóan szar típusúra, mint például az életem legrosszabb horrorjaként számon tartott 2019-es fekete karácsony. Na… azzal a filmmel vallatni lehetne, itt ennyire nem szörnyű a helyzet, elvégre mégis egy alapjaiban jó ötletet valósítanak meg defektes módon, nem pedig egy eleve halálra ítélt gondolatot feszítenek keresztre a feminizmus oltárán.

Összességében semmilyen téren nem tud kiemelkedni a film, és ha megnézzük a szereplők eddigi alakításait, azt is megértjük, miért tart a karrierjük ott, ahol egyelőre. Maggie Q próbálkozik értékelhető teljesítményt nyújtani, de Luke Hemsworth olyan, mintha ott sem lenne. A többiek esetében meg szintén lenne lehetőség egy sokkal színesebb kép ábrázolására, de kicsit olyan, mintha mindenki szabadulni akart volna, menekülni a közeledő vihar elől.

Köszönöm a figyelmet, ezúton ígérem, hogy legközelebb már valami jobb alkotást húzok elő a kalapból.